Megoldás: a selyemakác

Talán nincs is olyan hobbikertész, akinek valamely dél-európai városka tengerparti sétányán andalogva ne tűnt volna fel ez a rózsaszín virágú, finom levélzetű fa. Sőt, ha valaki nyitott szemmel jár, itthon is egyre többször találkozhat családi ház kertjéből a selyemakác (Albizia julibrissin) kikandikáló ágaival, ezért éppen itt van az ideje, hogy tüzetesebben megismerkedjünk vele!

Amiről a legkönnyebb felismerni, az a többszörösen összetett, mimózára hasonlító levele, az idősebb korban kialakuló ernyős koronája és nyár folyamán nyíló rózsaszín pamacsszerű virága. Termése sötétbarna hüvely, melyben nagyon csekély a csiraképes magvak aránya. A közepes nagyságú fák közé tartozik a 6-12 méteres magasságával. Hazája Délnyugat-Ázsia. Széleskörű elterjedését a mediterrán országokban annak köszönheti, hogy gyors növekedésű, ugyanakkor nem túl igényes növény. Jól bírja a szárazságot, és talajban sem válogat. Nálunk, a származása miatt, csak a téli fagyok veszélyeztethetik, de inkább fiatal korban kell védeni a hidegtől, hajtásai ilyenkor akár tövig visszafagyhatnak. Ezért is érdemes egyből előnevelt, konténeres fát venni, melyeknél már csak a vékonyabb vesszők lehetnek esetleg veszélyben.

Mivel koronája nem nő óriásira, kis kertekbe is ajánlható, laza ágrendszere pedig nem vet mély árnyékot. Ültethetjük terasz, játszótér, kerti pihenő, kocsibeálló fölé, mert nem mérgező, nem szemetel sokat, és nagy szélben sem törnek az ágai.
A faiskolákban az alapfajon kívül az ’Ombrella’ fajtát találhatjuk meg, melynek virága bordós rózsaszínű, és szinte egész nyáron át nyílik.

A selyemakác helyének kiválasztásánál vegyük figyelembe enyhe fagyérzékenységét: napos, meleg, északról lehetőleg védett kertrészbe ültessük. Törzsét még hosszú éveken át támasszuk támfával, mert hajlamos elgörbülni. A többi akáchoz hasonlóan későn, májusban hajt ki, ezért ne ijedjünk meg áprilisban, hogy a féltve ápolt fánk elfagyott .

Egyetlen ismert hazai kártevője a selyemakác levélbolha, mely a levélkéket szívogatja, melyek ettől elsárgulnak, és lehullnak. Legjobban az állat mézharmat (áttetsző, ragacsos váladék) –termelése, és az azon megtelepedő korompenész jelenléte árulja el a fertőzést. Nem elterjedt kártevő, de, ha mégis megjelenne a fánkon, akkor az Actara nevű rovarölőszerrel permetezzük, és a kezelést 10-14 nap múlva ismételjük. A törzs érzékeny a kéregsérülésekre, melyeken át könnyen bejuthatnak a károsítók. Az esetleges sebeket fasebkezelővel kenjük be!

A selyemakác az egyik legjobb alternatíva a kertünkben, ha szűkebb helyen árnyékolni akarunk, vagy egyszerűen egy szép, tartós virágú, egzotikus formájú lombos fára vágyunk.